Majdnem

2013 március 8. | Szerző: antiszocc |

…jó a kedvem. A munkahelyemet megint nehezebben viselem. Azt hittem már beletörődtem, hogy ez van, de valahogy mindig előtör belőlem, hogy nem biztos, hogy mindenki utálja a munkahelyét, meg a kollégái nagy részét, meg gyakorlatilag a fél életét. Nem biztos, hogy ez így rendben van. Számomra néha nem tűnik praktikusnak, ahogy nálunk a munkaszervezés történik. Ma kijött egy hiba, ami az én munkámban volt. De tudom, hogy egy idősebb kolléganő folyamatosan ellenőrzi a munkámat, turkál a gépen, és megnézi mivel foglalkozom. Mégis csak most vette észre a hibát, amikor már nem lehet vele mit kezdeni. Szóval persze én vagyok a hibás érte, ki más. És annyira érezhetően negatív ilyenkor, hogy a virágok elrohadnak, ha rájuk néz. Szóval ezt már én se bírom, főleg jelen lelkiállapotomban, úgyhogy nagyon nehezen viseltem az utolsó néhány órát, a társaságában. Hazafele már nagyon erőt kellett vennem magamon, hogy nehogy elbőgjem magam, mert akkor meg leállítanak az ismerősök az utcán, hogy mi bajom. És hétfőn jön a következő menet. Ha tehetném beteget jelentenék.

 

De legalább az edzés jól megy mostanában, gondolom ott élem ki a munka miatti haragomat is, és mindent beleadok. Most olyan formában vagyok, amit már én is elég jónak ítélek, csak még kéne egy kicsit fogynom, hogy jól – vagy legalább ennél egy kicsit jobban – érezzem magam a bőrömben.