Pénz

2013 május 16. | Szerző: antiszocc |

Úgy érzem újabb headshoot-tal jutalmazta az élet a jóságomat. Gyerekkoromban viszonylag jó anyagi körülmények között éltem, ezért nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget a pénznek soha. Persze, baj, ha nincs, de ha már egy átlag mennyiség van, azzal én tökéletesen elégedett vagyok. Sose voltam híve a mások legázolásának, és a pénz hajszolásának. És nehezen tolerálom, hogy más emberek viszont sokan szinte bármint megtennének csak azért, hogy akár csak 50 Forinttal több legyen a zsebükben, mint másnak.  És a másik, amit utálok, az irigység. Nem hiszem el, hogy a gazdasági helyzet miatt ki kéne fordulni magunkból. Mostanában kezdek rájönni, hogy “a barátaim” sajnálják tőlem, hogy van fizetésem (persze mikor dolgoznom kell, vagy esetenként túlóráznom, azt nem, de ha a főnökasszonyom ezért ad egy csúszó szabadnapot, vagy meghív egy pizzára, azt már megint igen.) De nem csak rólam van szó, ha esküvői nászajándékról van szó, akkor a sorrend a barátnőimnél: nekik új ruha, új cipő, új táska, aztán ha marad valami, akkor az van az ajándékra szánva. Undorító. Szerintem a barátságnak nem erről kéne szólni. Vagy úgy is mondhatnám, hogy ez nem barátság.