Vékony a határvonal

2013 augusztus 29. | Szerző: antiszocc |

Az erős idegzetű és a hülye között. Egyre többször hallom ezt mostanában. Szerintem csak nem akarják azt mondani a barátaim, hogy lúzer. Én se tudom eldönteni, hogy melyik vagy. Örültem, túlságosan. Lehet, hogy megint korán. Most megint vissza jutottam oda, ahova nem akartam. Lenne egy ésszerű út, meg van az, amit én csinálok. aminek nincs a világon semmi értelme, de én reménykedek benne, hogy lesz. Csak az a baj, hogy már látom, hogy mennyire fogok haragudni magamra a fölösleges energiaráfordítás miatt. De mégis valahol remélem, hogy nem fölösleges. Mert azért jó lenne. De néha meg azt gondolom, hogy legyen végre vége. Lehet, hogy most az van. Lehet, hogy tényleg jobb lenne minél előbb, mert később rosszabb lesz. Eddig minden pasival úgy jártam, hogy szerették, hogy vannak önálló gondolataim egész addig ameddig ugyan azt gondoltam, amit ők. Van egyáltalán olyan, aki el bírja viselni, ha a barátnőjének van egyénisége? Nem teljesen egészséges gondolatok amik a fejemben járnak. Szerintem nem normális infarktusban reménykedni. Na, nem csak miatta. Igazából a legrosszabb, hogy tudom, hogy a gyerekkori önmagam üvöltve rugdosná a térdem, ha most találkoznánk.