Ezt még gyakorolni kell
2013 február 17. | Szerző: antiszocc
Megfogadtam, hogy javítok a hozzáállásomon, mert nem jó ez így, hogy csak beletörődök, hogy egyre több dolog van körülöttem, ami nekem nem tetszik, és nem felel meg. Mintha a világ foggal körömmel ellene lenne, hogy jól érezzem magam a bőrömben. És az se sokat dob a dolgon, hogy “másnak se jobb” mert ettől nekem szintén nem jobb. Sose voltam olyan mentalitású, hogy ha nekem szar, akkor a másiknak is legyen szar. Vagyis ok nélkül nem. Viszont mivel egyre inkább önálló életre vágyom, egyre kevesebb ez a tízen egynéhány négyzetméter, ahova be vagyok szorítva, és ráadásul egyedül se lehetek, mert anyu 5 percenként rám nyit valamiért. Plusz mumus kolléganővel is kezdek telítődni. Persze, utóbbitól elméletben meg lehetne kicsit szabadulni, ha elmennék szabadságra. De mi a garancia rá, hogy itthon pihenhetek? Nem tudom eldönteni, hogy a munkahelyemen, vagy itthon érzem-e rosszabbul magamat. Szükségem lenne egy kis időre, amit olyan dologra fordíthatok, ami jót tesz a lelkemnek. Mint a rajzterápia, vagy ilyesmi. Utána jobb a kedvem, de anyu nem szereti, mikor ilyen “haszontalan” dolgokat csinálok, mert ugye attól, hogy mondjuk én rajzolok, nem lesz tiszta ragyogó a lakás, nem lesz kimosva a ruha, vagy megpucolva az ablak. Nem tudom hogy lehet szülőnek és gyerekének ennyire különböző életfelfogása. Szóval összességében elmondhatom, hogy ahogy egyre idősebb leszek, úgy pusztulnak ki sorra a régi pozitív életszemléletem utolsó morzsái is, talán valahonnan másfelől kéne közelíteni, hogy megmentsem őket.
Pszicho’
2013 február 4. | Szerző: antiszocc
Valami homályos pszichológia előadás emléke dereng a fejemben. Arról beszélt az oktató, hogy ha valami hiányzik az életünkből, tárgyakkal próbáljuk kitölteni az űrt. Nekem pedig az utóbbi időben feltűnt, hogy jelentősen felszaporodott az új ruháim száma. Mondjuk most már kezdem túltenni magam a pofáraesésen, vagy inkább elfogadni a helyzetet. Szerintem azért esik ilyen nehezemre, mert számomra teljesen irreálsi indokkal, és elfogadhatatlan módon történt.
Helyzetjelentés
2013 január 23. | Szerző: antiszocc
A munkahelyi helyzetet még mindig nem szoktam meg, és nem is fogadtam el. Állást keresek. Nem sok sikerrel.
Az edzés jól megy, azzal most teljesen elégedett vagyok. Legalább van valami, amivel igen.
Akkumulátor töltöttsége 5% alatt, kérem csatlakoztassa a töltőt
2013 január 19. | Szerző: antiszocc
Mindig azt érzem hétvégére, hogy kéne a hobbimmal, szeretteimmel, barátaimmal törődni, mert jó lenne, kéne tanulni, képezni magam, mert különben ebben a koszfészekben fogok megrohadni, viszont a házimunkát is el kéne végezni, és emellett sokszor nem vagyok képes másra, mint feküdni az ágyon, vagy épp a földön, és még a szememet se tudom kinyitni. Aztán már el is röpült a hétvége, és hétfő reggel csörög az óra…
Öntudatlan idegrendszer
2013 január 16. | Szerző: antiszocc
Mostanában azzal töltöm a napjaimat, hogy próbálom kizárni a világot, felkelek, eszek, dolgozok, haza megyek, eszek, aztán jön egy kis kikapcsolódás, edzés, olvasás, tévézés, pár e-mail a barátnőknek, aztán alvás, és kezdődik az egész előről.
Az edzés jól megy, mumus kolléganő szurkálódásait próbálom nem tudomásul venni, vagy legalább úgy tenni, mint aki nem fogja fel. Igazából nagyrészt olyan döglött halnak érzem magam.
Felszálló ág
2013 január 9. | Szerző: antiszocc
Jobban bírom a terhelést, mint gondoltam. De nem akarom elkiabálni. Úgy esett, hogy Mumus kolléganővel közös feladatot kaptunk. Rosszabbat vártam. Az edzés jól megy, és elkezdtem diétázni is. Sajnos hiába kényelmes, nem ehetem meg, amit otthon elém raknak, mert attól rövid időn belül hízni kezdek. Kényelmetlen, de kénytelen vagyok külön főzni magamnak minden nap.
Meglepetések
2013 január 4. | Szerző: antiszocc
Néztem a blogom statisztikáját, viszonylag nagy a látogatottság, nem is gondoltam, hogy ennyi ember olvassa azt a sok hülyeséget, amit összehordok. Igazából csak azért írom, mert néha jól esik, és már megszoktam. A másik, hogy örök közhely, mégis igaz, hogy kicsi a világ. Nagyon kicsi. Fülembe jutott valami az exről, ami meglepett, és amit én borzasztóan elítélek. Olyan dolgot csinált, amit nem néztem volna ki belőle, még ezek után se. Ez nagy segítség most nekem a végleges kiábrándulásban, mert ettől most aztán igazán, végleg kiábrándultam.
Nem lesz jó
2013 január 3. | Szerző: antiszocc
Ha nem változtatok hamar a hozzáállásomon. Én alapvetően pozitív személyiség vagyok, kitartó és céltudatos. Vagyis voltam. Mostanában viszont csak nyöszörgök, mint az öregasszonyok. Ilyen hozzáállással nem lehet sikereket elérni, meg igazából ez semmire nem vezet. A pasin már kezdem túltenni magam, mert tudom, hogy nem volt nekem való, meg hogy jobban jártam így. Meg ha tényleg az alapján ítélkezik, amit mondott, akkor elég felszínes ember. Nyomoztam is annak idején eleget, nem is volt minden rendben körülötte, és az előző komolyabb kapcsolatát is az agresszív természetével tette tönkre. Úgyhogy ez jobb nem lett volna, rosszabb annál inkább. Persze, ezt előbb is észrevehettem volna, most már inkább csak az bánt, hogy hülye voltam.
Nem szoktam újévi fogadalmakat tenni, így most se fogok, én fogadkozás nélkül is tudok változtatni.
Majdnem
2013 március 8. | Szerző: antiszocc
…jó a kedvem. A munkahelyemet megint nehezebben viselem. Azt hittem már beletörődtem, hogy ez van, de valahogy mindig előtör belőlem, hogy nem biztos, hogy mindenki utálja a munkahelyét, meg a kollégái nagy részét, meg gyakorlatilag a fél életét. Nem biztos, hogy ez így rendben van. Számomra néha nem tűnik praktikusnak, ahogy nálunk a munkaszervezés történik. Ma kijött egy hiba, ami az én munkámban volt. De tudom, hogy egy idősebb kolléganő folyamatosan ellenőrzi a munkámat, turkál a gépen, és megnézi mivel foglalkozom. Mégis csak most vette észre a hibát, amikor már nem lehet vele mit kezdeni. Szóval persze én vagyok a hibás érte, ki más. És annyira érezhetően negatív ilyenkor, hogy a virágok elrohadnak, ha rájuk néz. Szóval ezt már én se bírom, főleg jelen lelkiállapotomban, úgyhogy nagyon nehezen viseltem az utolsó néhány órát, a társaságában. Hazafele már nagyon erőt kellett vennem magamon, hogy nehogy elbőgjem magam, mert akkor meg leállítanak az ismerősök az utcán, hogy mi bajom. És hétfőn jön a következő menet. Ha tehetném beteget jelentenék.
De legalább az edzés jól megy mostanában, gondolom ott élem ki a munka miatti haragomat is, és mindent beleadok. Most olyan formában vagyok, amit már én is elég jónak ítélek, csak még kéne egy kicsit fogynom, hogy jól – vagy legalább ennél egy kicsit jobban – érezzem magam a bőrömben.
Oldal ajánlása emailben
X